Miért akarunk nyelvet tanulni?

Talán már leírtam valahol, hogy a nyelvelsajátítás kifejlesztője Buzási Balázs két olyan világadatot vizsgált, meg ami a mai napig igaz, és amin szeretnénk változtatni.

Az első adat: a nyelvtanulók cca. 87 %-a feladja, a munkát mielőtt jól beszélné a tanult idegen nyelvet. (FELADJÁK) a második adat: a világ egészséges népességének 100%-a körülbelül 2 éves korára elsajátítja az anyanyelvét és 4 éves korára folyékonyan beszéli azt.(SIKERESEK)

Nap, mint nap találkozunk olyan felnőttekkel, akik szeretnék, vágynak rá, próbálkoznak azzal, hogy megtanuljanak egy új nyelvet. A legtöbben megpróbálták egyszer, kétszer talán háromszor is. „Valahogy sosem állt össze, kimaradtam a csoportból, nem volt időm leckét írni, nem tudtam felkészülni, szégyelltem a lemaradást, nem mertem megszólalni, ott még csak ment, de az utcán megkukultam,”- mennyi- mennyi, kudarc és magyarázat a sikertelenségre. Ez mind melegágya a későbbi leértékelésnek, amivel igazoljuk, hogy nekünk miért nincs esélyünk. Ha picit mélyebbre megyünk, a kutatással azt találjuk, hogy a nyelvtanulás = tanfolyam, tanfolyam = közepes, vagy annál alacsonyabb szintű felületes,elnagyolt, vitatott eredményességű oktatás, hétköznapi nevén: fejtágító.

Ehhez jönnek még a gyorsított, rövidített, intenzív stb. jelzők és máris elérkeztünk a kudarc egyik alapjához.

Nyelvet tudni nem gyorsan kell, hanem nagyon, vagy megfelelően, vagy eléggé.

Meg kell határoznunk a” miértet” majd ahhoz a „hogyant”. Ma már nem elég a három alapszó (yes, oké, dollár) és ezt a sógorom is megerősíti, pedig ő 1986-ban ezzel a három szóval és a lobogó szerelem tüzével ment ki Amerikába a sógornőm után.

Növendékeink többségének a munkavállalás miatt volt szüksége a nyelvre. Gyorsan. Ha csak gyorsan tanultak volna, ma nem beszélnének olyan sokszor hálával a „tanár úrról” aki nem engedte ki őket nyelvtudás nélkül, majd úgy bocsájtotta őket világgá, hogy a tarisznyában komplett program volt a nyelvelsajátítás folytatására. Gyakran találkozunk velük és hallgatjuk meg milyen a gyakorlati angol- tudás, amivel elérték céljukat. Jó szép és érdekes munkájuk van, amiért elegendő pénzt kapnak ahhoz, hogy tényleg megalapozhassák az életüket belőle. Néhány év múlva talán hazajönnek és, világ látott emberként elmesélik majd milyen jó idegen nyelven beszélni.

Világlátott ember. Milyen szép kifejezés, mint a madárlátta kenyér. Nem vagyok nyelvész, de valamiért a belekóstolásra gondolok a két kifejezés hallatán. A messziről jött sokat élt, sokat tapasztalt ember, aki ismeri a világot, ezen kívül is. Elboldogul a külföldi dolgokkal érdekes ételeket-italokat ismer és mesél, mesél és olyan jó hallgatni. Tiszta XIX. század. Manapság, amikor bárki elutazhat, bárhová ha van rá pénze és magyar nyelvű idegenvezető mutatja meg a hely nevezetességeit, ultra all inkluzíve kapja az instant tudást és tapasztalatot és kismillió fényképet csinál a medence partján vagy a helyiekkel. Haj milyen jó lett volna néhány szót váltani velük! Megtudni, hogyan látják a világot. Ismeretségeket-barátságokat kötni, nemcsak a buszon előttünk ülőkkel… Jelentem ennek is vége! Sokan relatíve sokan akarnak ezért velünk tanulni. Nem elég már a konzerv egzotikus, az odakészített turistalátványosság, a „milyenjófej” magyar szavakat kántáló bazári árus. Az életet akarják az utazni vágyók. Más nációk tagjaival kommunikálva tényleg szélesre tárni a világukat és a lehetőségeiket. Miért baj az, ha az embernek minden kontinensen vannak ismerősei, akit felkereshet, vagy meghívhat magához?

A NEM. alább linkelt tanulmányában olvastam:

. A kommunikatív nyelvi kompetenciák fejlesztése a következőket jelenti:

(1) a kötelező oktatás végére a tanulók legyenek képesek egy vagy két idegen nyelvet személyes, oktatási, közéleti és szakmai kontextusban megfelelően használni;

(2) a nyelvtanulás során a tanulókban alakuljon ki és maradjon ébren a kedvező attitűd és motiváció a nyelvtanulás, a tanult nyelv, az azon a nyelven beszélő emberek és kultúrájuk, valamint általában más nyelvek és kultúrák megismerésére;

(3) a tanulók legyenek képesek nyelvtudásukat egész életükön át önállóan fenntartani, fejleszteni, emellett új idegen nyelveket hatékonyan és sikeresen tanulni.

(A Nemzeti Erőforrás Minisztérium tanulmányából. Forrás: www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/nat2003/04_elo_idegen_nyelv.doc)

Ember, hát tudják! Íme, a következő nemzedéknek ez már nem újdonság. A kedvenc dalaikat meg akarják érteni, a filmjeiket nem akarják szinkronnal, gyorsan akarják, ha lehet a külföldi megjelenés napján. Igényük van rá, hogy a szórakozóhelyeken megértség a külföldi fiatalokat és elmondhassák nekik, amit akarnak.

Drága felnőtt kortársaim! Képzeljétek csak el: ha sízni megtanultunk és a snowboard is hívogat, ha a bunjee-t ki mertük próbálni és a surfhoz sem vagyunk idősek, ha igényünk van rá, hogy bepótoljunk valamit gyorsan, akkor tegyük. Kezdjük egy új nyelvvel! Egyszerűen, természetesen!