Mindkét dologról hallottunk, de még egyiket sem látta senki. Sokszor halljuk a szkeptikus, sokat csalódott növendékektől mielőtt a nyelvelsajátításba kezdenének, hogy a valódi probléma az, hogy nincs nyelvérzékük. Ilyenkor mindig mosolygok és a barátom példáját szoktam felhozni, akiről a szülei megállapították, hogy nincs ütemérzéke. Az édesanyja egyszer elmondta egy családi összejövetelen, hogy a fiú 12 éves korában a KSI ( Központi Sportiskola) részt vett egy tehetségkutatón, ahol a kosárlabda edző azzal tanácsolta el a sporttól, hogy nincs ütemérzéke. Biztos csak a szerencsén múlt, hogy bekeveredett egy dobiskolába és ma Anglia egyik feltörekvő zenekarának az elismert dobosa.

Évtizedes vagy még régebbi berögződéseket feszegetnek a jelenkor nyelvtanulással kapcsolatos újításai. Vége a letűnt korok módszereinek. Fel kell ismerni, hogy a modern embernek nem az „érzékével” van gondja, hanem azzal, hogy a világ bizonyos részei – úgyis, mint oktatás- nehezen ismerik fel, hogy a XXI. században járunk. Felgyorsult az élet változnak az elvárásaink. A XXI. század embere gyors és hatékony módszert akar. Olyan nyelviskolát, ami mindig nyitva tart és az időbeosztásához alkalmazkodik az órarend. Beszélni, kommunikálni szeretne minél gyorsabban használható tudás birtokába jutni. Azonnal érteni akarja, amit hall és meg akar szólalni idegen nyelven. Ez nem érzék kérdése, hanem a módszeré. Vannak dolgok, amivel nem érdemes kísérletezni, mert létezik ősi, természetes, működő módszer. Egyre több nyelvtanár mondja ki, hogy a király meztelen. Természetesen nem célunk bármilyen oktatáspolitikai vitába keveredni csak megjegyezzük, hogy szükség van sok elégedett sikeres idegen nyelven jól beszélő emberekre.
Két nagyszerű fiatal nyelvtanár szavaival zárom gondolataimat. Egyszerűen, természetesen!

„Nyelvérzék nem létezik, emlegetése erőfeszítés a sikertelenség palástolására. Nem tudok azonosulni azzal, aki azt akarja elhitetni egy másik emberrel, hogy valamit nem képes megtanulni. Az én szememben ez egész egyszerűen gonoszság. Mit gondolnátok arról a szülőről, aki kijelentené a gyermekéről, hogy nincs járásérzéke, mert sokat esik, miközben tanul járni? A nyelvérzék egy szólam, egy közhely, ami elfedi a tanítási módszer hibáit, ezzel kivéve a felelősséget a tanár és a tanuló kezéből. A tanuló nem azért halad lassan, mert nincs nyelvérzéke, hanem azért, mert a tanulás során néhány dolgot nem értett meg. Ezen nincs mit tovább ragozni.”
(részlet, Dunay Péter – Hrncsár József: Nem mersz megszólalni angolul? Avagy a nyelvérzék mítosza c. könyvéből)